Méltatlanul elfeledett modellportfóliónk vegyesen teljesített az elmúlt hónapban: egyrészt a Mol emelkedésére, úgy tűnik, hiába bazírozunk már egy jó ideje, igazi kitörés csak akkor fog bekövetkezni, ha végre valaki megveszi a hányatott sorsú gázüzletágat. A tárgyalások az MFB-vel természetesen „ígéretesen folynak”, de hát kormányváltás esetén biztosan ez is másképpen alakul, azelőtt meg kevéssé valószínű, hogy megegyezés születne.

Az egy hónappal ezelőtti 5380-nál alig kevesebbet érnek most a papírok, 5375-ért meg is válok tőlük, megunva a hosszú várakozást.

Az OTP viszont minden eddigi elképzelést felülmúlva emelkedett (talán a piacon megjelent új amerikai befektető is úgy gondolta, hogy a legbiztosabb hátterű papírba fekteti fölös pénzét), így a legutóbbi 1960-as vételünk óta 2260 forintra emelkedett az árfolyama. Időközben a részvények névértékét 1000 forintról 100-ra szállították le, így nem 2 db 22600 forint értékű, hanem 20 db 2260-at érő papír van birtokunkban.

Összesen így portfóliónk 67 900 forintot ér, ami csaknem háromezer forintos emelkedést jelent az elmúlt hónapban. Most pedig úgy döntöttem, hogy lecserélem a MOL-t szerintem csúnyán alulértékelt Matávra, hátha még visszajön a régi szép, 1000 forint fölötti árfolyam.

A parkett

Kedden egyértelműen megjelentek a felvásárlók a piacon. Vették a nagy papírokat, mint a cukrot, amit adtak olcsón, azt annyiért, amiért sokat kértek, azt meg annyiért. A sztár egyértelműen a Richter és az OTP volt, de a Matáv is fogyott rendesen – ellentétben a még téli álmát alvó Mol-lal. Sokan gondolták akkor, hogy az emelkedés után a brókerek másnap drágán eladják a papírokat és zsebrevágják a hasznot, ám eddig nem ez történt.

Csütörtök délelőtt rövid időre már 8400 pont fölé is emelkedett a BUX. Ez mindenképpen felülmúlja az index hosszútávú trendjeit is, az pedig már emberemlékezet óta nem történt meg, hogy egy nap – mint kedden – tizenöt milliárd forint fölötti legyen a forgalom. A választások közelsége ellenére a tőzsdén és a devizapiacon sem érezhető egyelőre bizonytalanság – de még lehet, hogy csak a tavasz hozta az eufóriát.