Normál vagy abnormál?

Nem lehet konkrétan, vitát nem tűrő módon meghatározni, hogy mi számít normálnak a szexben, és mi számít perverznek. De abban megegyezhetünk, hogy minden elfogadható, ami mindkét fél beleegyezésével és egyetértésével történik, ráadásul örömöt is

Testek

okoz. Mégis azt állítom, hogy egyre kevesebben vannak a "normálisok" és egyre többen az elégedetlenek.
Az egyik fél normálisnak tartja magát, míg a másik másképpen vélekedik erről.
Nézzünk erre egy példát:

Alaphelyzet:

Középkorú, feltűnően intelligens férfi libidó-hiányra (szexuális anorexia) panaszkodott nálam. Mindössze hét éve házas, bár életkorát tekintve akár kamasz gyermekei is lehetnének, két óvodás gyermeket nevel. A felesége szép, csinos, ambiciózus, sokadik diplomáját szerzi meg, ami a férj szemében különösen erős vonzerő. Nagyon szereti a feleségét. Ő az egyetlen nő az életében, akit igazán becsül. Igen ám, de nem hajlandó szeretkezni vele. A nő kezdeményezéseit rendre hárítja, és már a ravaszul tiltakozó feleségek eszköztárát is kibővítette: olyan színes a hárítás gesztus-rendszere nála, hogy a nők csak tanulhatnának tőle. (A szexuális anorexiára egyébként jellemző, hogy ha a delikvens nekilátna a szexnek, lenne merevedése, orgazmusa, csak éppen nekilátni ne kellene...)

Miközben szeretett feleségét éhezni hagyja, addig saját étvágyát az interneten keresztül csillapítja, mégpedig kifejezetten perverz novellák olvasgatásával. Különösen jól hat rá az animál szex, és minden olyan történet, ahol a nőt megalázhatják. Élvezi a szadista megnyilvánulásokat, az agressziót.

Előzmények:

A gyermekkor feltérképezésekor kiderült, hogy megveti és gyűlöli az anyját. Tisztességtelennek tartja, az anya többször volt börtönben is.

Boldog gyerekkor

Apját nem ismeri, és azt sembocsátja meg az anyjának, hogy ezt nem is tette lehetővé. Nagynénjei nevelték fel, amiért nem volt valami hálás, gyakran elverte őket, ezért azonban utólag szemrehányást tesz magának. Kisebbségi érzések garmadával rendelkezett, a csonka család minden félelmét szorongássá nagyította magában.

Tele van haraggal, gyűlölettel, bosszúvággyal. Az élet felgyülemlett sérelmeit lelke bugyraiban félretette, hogy a megfelelő pillanatban törlesszen mindazoknak, akiknek - úgy érzi - tartozik. Gyermek és kamaszkorában a macskákon élte ki kegyetlenkedéseit.

Az agyonvert macska esete

Volt egy kutyája, akivel rendre meghajtották az ártatlan macskákat. Kihasználta a kutya ősi gyűlöletét: lehetővé tette, hogy a kutya elkapja és széttépje az ártatlan ellenséget. Ő élvezte ezt. Ám egy alkalommal a macska olyan helyre menekült, ahová a kutya nem tudott utána menni. Így hát személyesen járt a dolgok végire.
Egy zsúfolt raktárhelyiségben keresett menedéket a szegény pára, és ahogy át kellett rendezni a tárgyakat, hogy közelebb kerüljön a cicához, egyre fokozódott a dühe. Hosszú percekbe, csaknem egy órába tellett, míg rátalált és...
Ezek után soha többé nem gyűlölte a macskákat - kiadta a mérgét, és a düh elillant.

A macska, az anya és a feleség összefüggései

Van egy nő (a feleség), akit szeret, tisztel, becsül.
Van egy nő (az anya), akit megvet, gyűlöl, de megfelelő szocializációs értékrendje visszatartja attól, hogy az anyán bosszút álljon.

Állati ösztönök

Van egy dühe (bosszúvágy: valójában az anyja iránt), amit nem tud kiélni, ezért kiéli más területen (perverz novellák), de ez mégsem az igazi, mert a valóságban nincs igénye az agresszió szexuális agresszióként történő kiélésére.
És van egy már megszűnt dühe (a macskákkal szemben).
Következtetés? Ki kellene élni az elfojtott agressziót? Netán prostituáltakkal?

Mivel a feleségét szereti, őt nem akarja megalázni, de a szex közben inkább az agresszió jut eszébe, nem a simogatás. Összeveszik benne a két érzés: a szeretet/tisztelet és a düh/agresszió. Azaz amikor nem szeretkezik a feleségével, azt önvédelemből teszi. Kedveskedni nem tud, bántani nem akarja. Ettől lesz kemény, vágyhárító az ágy.

Megoldás? Egyelőre még nincs, de vannak ötleteim. A történet azért való mégis e lap oldalaira, hogy közelebb kerüljünk a perverzió megértéséhez. Mert talán néha könnyen ítélünk, és nem merjük végiggondolni: mennyi lélektani finomság rejlik a szexuális eltévelyedés vagy kedvetlenség mögött.

Edit, a szexelemző