A Windows XP utóda, az egyelőre Longhorn munkanevet viselő operációs rendszere újítások halmazát ígéri.

Mindenekelőtt olyan együttműködést szoftver és hardver között, amely teljes adatvédelmet biztosít - mind külső behatolóval szemben, mind a számítógép saját gazdájával szemben.

Ez talán megvédhet a véletlenül kitörölt fájlok végleges elvesztésétől, de gondot is okozhat, ha el szeretné tűntetni, mit is csinált rajta.

Kényelmes farmer?

A Longhorn kényelmes felület lesz

Az ígéretek szerint a Longhorn olyan egyszerű, ismerős és kényelmes lesz, mint egy bejáratott farmernadrág.

A Microsoft hosszasan tanulmányozta, hogyan szeretnek az emberek bánni a számítógépükkel, hogy dolgoznak, játszanak rajta, hogy kommunikálnak a masinával. De a könnyedség mélyén ott bujkál a NGSCB, (Next Generation Secure Computing Base System), vagyis a következő generációs biztonsági alaprendszer, mindazoknak az információknak, amelyet az ember semmiképpen sem szeretne megosztani a külvilággal.

Az NGSCB voltaképpen egy titkosítási és engedélyezési rendszer, és titkosítja - tehát kívülről megfigyelhetetlenné teszi - a billentyűzet-leütéseket, fájlokat, de ellenőrzi a bejövő - letöltött - videókat, zenéket és dokumentumokat is.

A dokumentum szerzője így rendelkezhet affelől, mit lehet kezdeni azzal a fájllal, ami esetleg már kikerült a kezéből: megtilthatja, hogy a program kódját módosítsák, beleírjanak, hogy másolatot készítsenek a fájlból, hogy kinyomtassák vagy továbbküldjék az emailt vagy a dokumentumot.

Vagyis kivitelezhető lesz, hogy egy zeneletöltős oldalról az ötvencentes zenéket csak a számítógépen lehessen lejátszani, az egydollárosakat ki lehessen írni CD-re is.

Választható?

- Ez elég elrémisztő - vélte a Longhorn egyik fejlesztője, aki neve elhallgatását kérte.
- Már látom előre, hogy az emberek görcsösen ragaszkodnak elavult oprendszereikhez, mert nem akarnak ebbe az engedélyezési játszmába belemenni.

Billy itt még nyugodt és mosolygós

Bill Gates pedig kissé ingerült lett, mikor arról faggatták: igazi kis házi zsaru lesz-e a Longhorn, amely folyton-folyvást gazdája nem jogtiszta programjai után nyomoz.
- Mi egy biztonsági rendszert építünk, amit mindenki szabad választása szerint használ vagy nem. Mi nem mondjuk meg senkinek, hogy mire és hogyan használja a számítógépét - mondta a vezér.

Annyi bizonyos, hogy pusztán biztonsági szempontból az NGSCB - legalábbis elméletileg - egy nagyon jó dolog, már csak azért is, mert figyelmezteti a felhasználót, ha bármilyen vírus, vagy kémprogram jelenik meg a rendszerben.

Ám, mint mindennek, ennek is ára van. Az NGSCB-vel felturbózott programokkal elméletileg semmit nem lehet szélhámoskodni, akár kalózkodást, akár módosítást értünk ezen. Ha a program megváltozik, a rendszer ugyanis letiltja a működését, kész, vége. Lehet újat venni, vagy legalábbis újratelepíteni.

Multimédia és rabszolgaság

Ezek után meglepő, hogy a Microsoft másik nagy újítása éppen a hardvergyártókat támogatja abban, hogy minél több multimédiás cuccal kényeztethessék a népet.

A Microsoft-féle legújabb tévé lényegében egy otthoni médiaszerverként működne, ami az összes otthoni szórakoztató elektronikai eszközre jeleket küldene. Kész az ördögi kör: a Microsoft új alkalmazásainak egyik fele azt biztosítja, hogy a digitális média szabadon mozoghasson, a másik fele pedig éppen hogy korlátozza ezek használatát.

Két év

Azok, akik szeretik a számítógépüket szórakoztatóközpontként használni, a Longhorn megfelelő alkalom lehet, hogy új rendszert vegyenek. Meg hozzá új számítógépet: ne is álmodjunk arról, hogy a sok multimédiás cucc csak igen komoly gépeken támad majd életre. Az ablakok például folyamatosan, minden másodpercben frissülnek majd, táncolnak, egymásba olvadnak, forognak, és linkeket ajánlanak szíves figyelmünkbe.

Mi több, az Asztal eddigi élettelensége is megszűnik: végre mozgó háttéralkalmazásokat is helyezhetünk el rajta. A szolgáltatásokat 2005-től élvezhetjük, ám sajnos a rossz rész előbb megérkezik: az NGSCB már 2004 közepétől figyeli minden lépésünket.