Az Európai Unióban jelentős előrelépés történt ugyan a nők munkahelyi egyenjogúságát illetően az elmúlt években, de a nőknek még mindig harmadannyi esélyük van arra férfitársaikhoz képest, hogy vezető pozícióba lépjenek. Erre az arányra az Eurostat statisztikai intézet hívja fel a figyelmet, miután részletes felmérést készített a témával kapcsolatban az Európai Unió országaiban.

A statisztikai intézet a 15 és 64 év közötti nők foglalkoztatási helyzetét tanulmányozta, akik a felmérés szerint feleannyian vannak felelős beosztásban illetve vezető pozícióban, mint amennyi férfitársuk. 

Kevesebbet keresnek

Felelős beosztásban kevés a nő

Az Eurostat számításai szerint átlagosan 16-23 százalékkal többet kellene keresniük nőtársainknak ahhoz, hogy kiegyenlítődjön a nemi hovatartozásból adódó jövedelemkülönbség.

Az Unióban 2010-ig mintegy hatmillió nőknek szánt munkahelyet kellene létrehozni ahhoz, hogy a nők munkavállalási aránya elérje a 60%-ot. 

A felmérésében részt vevő szakemberek ugyan nagy időtávokban gondolkoztak, de tény: Európa néhány tagországában a foglalkoztatottsági arány már túl is szárnyalta a kitűzött átlagot. Svédországban és Dániában 72% a nők foglalkoztatottsága,  Finnországban pedig 65%.

A tagországok közül Spanyolország aránya az egyik legalacsonyabb 43%-os foglalkoztatottsággal. Oroszországban 41%, Görögországban 40%.

A foglalkoztatottság arányainál így fontosabb probléma az, amelyre a felmérés is felhívta a figyelmet: a nőket gyakran éri hátrányos megkülönböztetés a munkahelyén. 

Közösségi politika: különbség

Az Európai Unió a hetvenes évektől kezdve foglalkozik komolyabban a munkahelyi esélyekkel.

A közösségi jog különbséget tesz az egyenlő bánásmód biztosítása és az esélyegyenlőség között. Az előbbi tiltja a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetést. Az esélyegyenlőségi politika pedig azt kívánja meg a tagállamoktól, hogy a nők egyenjogúságának érdekében más területeken is tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket: a munkaerőpiacon, az egészségügyben, a szociális biztonság területén ne szenvedjenek hátrányt.

Az egyenlő bánásmóddal kapcsolatban az EU összesen nyolc irányelvet dolgozott ki. A legtöbbet emlegetett elv az első.

Egyenlő munkáért egyenlő fizetést!

Pénzügyi területen nagyobb a jövedelemkülönbség

Ez az elv azonban alapvetően megdrágítja a női munkaerő alkalmazását, így ezzel az szemben a tagállamok egy részének ellenvetése van, mondván: a félő, hogy a tőke azokba az országokba áramlik majd, ahol az egyenlő bánásmódra fittyet hánynak. Ott ugyanis kellőképp olcsó a munkaerő.

Magyarországon is törekedni kell az elv megvalósítására. Többek közt ezzel kapcsolatban is lemaradásokkal küzdünk, ha a nők és férfiak közti feltűnően nagy jövedelemkülönbséget nézzük. Öt évvel ezelőtt a női bányászok havi 40 ezer forintot kerestek ugyanazzal a munkával, amit a férfiak 50 ezerért végeztek.

A vendéglátásban dolgozó nők is átlagosan 6-10 ezer forinttal kaptak kevesebb alapbért.

A legkiemelkedőbb különbséget akkor a pénzügyi tevékenységgel foglalkozók alapbérében lehetett felfedezni. Amíg a nők átlagosan 60 ezer forint alapbért kaptak, a férfiak ugyanazért a munkáért 90 ezer forintot vihettek haza.

Itthon: a nők bárhol dolgozhatnak, de nem egyenlő eséllyel

Írásunk témájának megfelelően a további irányelvek közül csak néhányat kell megemlíteni. Az egyenlő előmenetelhez, képzéshez, munkafeltételhez való jog szintén egy megoldásra váró feladat a magyar munakerőpiacon.

- Nem hiszem, hogy Magyarországon lenne olyan munkakör, ahová nem törhetnének be a nők, ha nagyon szeretnének, ugyanakkor az egyenlő bánásmód még nem magától értetődő nálunk - egészítette ki az elvek értelmezését Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak ellen (Nane) Egyesület vezetője.

Az egyesület vezetője felhívta a figyelmet arra,  szembetűnő, hogy idehaza a legtöbb ember, aki felelős és vezető pozíciót tölt be: férfi. Ami még látványosabb: a politikai életben szintén elenyésző a nők száma. Az axel.hu korábbi gyűjtése alapján ez igaz az európai politikai elitre is.

A magyar nők nem érzik, hogy diszkriminálták őket

Nők számára is nyitva a kapu

A Nane szerint azonban Magyarországon speciális helyzet alakult ki. Eszerint a nők nem érzik, hogy hátrányosan megkülönböztetnék őket munkahelyükön, noha a tények azt mutatják: nehezebben érvényesülnek.

- A magyar nők nagy része azt gondolja, a szocializmus idején megvalósított emancipáció esélyegyenlőséget jelent. Az elmúlt rendszer ugyan lehetővé tette, hogy azon a területen dolgozzanak, ahol szerettek volna, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bért elve bármennyire is megvalósult volna.

Tóth Györgyi hozzátette, a férfi munkaerő egy részének a mai napig ellenszenves egy női vezető. Elsősorban a magas presztízsű szakmák, és munkakörök azok, ahol legkevesebb a női munkaerő. Ott korlátozzák leginkább azt, hogy a nők képességüknek megfelelően érvényesüljenek.

Azokban az európai országokban, ahol az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos irányelveket betartják, a munkavállalók tapasztalata szerint a mai napig léteznek bizonyos korlátok. Még a munkavállalás legalsóbb szintjén: az álláshirdetésekben is fellelhetők diszkriminációra utaló kifejezések.

Még definiáljuk a fogalmakat

Így nem csupán Magyarországnak van mit pótolnia. Mi épp ott tartunk, hogy a tavasz óta létező Esélyegyenlőségi Kormányhivatalunk definiálja az alapfogalmakat. A készülő törvénytervezetből megtudhatjuk majd, mi a közvetlen és a közvetett diszkrimináció, mi a zaklatás, a megtorlás, a szegregáció, és sok egyéb fogalom.

A törvénytervezet még el sem készült, de bírálói máris akadtak. Juhász Géza, a Habeas Corpus munkacsoport vezetője szerint a tervezet további, eddig megválaszolatlan kérdéseket vet fel.

- Érdekes, ámde tisztázatlan kérdés, hogy mik azok a körülmények, melyekre figyelemmel kell lenni pl. egy állásinterjú során, egy munkahelyen, egy hivatalban, ha a nő úgy érzi, hogy nem úgy bántak vele, ahogy minden emberrel bánni kellene. Milyen kritériumok alapján állapítható meg többé-kevésbé egységesen, hogy a mi diszkrimináció, és mi nem az? Mikor zaklattak? Hogyan tudom bizonyítani? Netán mivel fogok tudni védekezni, ha engem vádolnak zaklatással? - írja a szakember és rávilágít egy újabb sarkalatos problémára: idehaza még az elvek sem tisztázottak.