"Egy sportmérkőzés közvetítése kilencven százalékban az operatőrökön múlik. Ők azok, akik példának okáért lekövetnek egy 100 kilométeres sebességgel száguldó jégkorongot. Ez borzalmasan nehéz feladat" - vezeti be az axel.hu-t a sportközvetítések világba Megyesi Sándor (fotónkon).

Szavait azzal erősíti meg, hogy odaterel egy stúdió kamerához, kipróbálhatom. Az optika majdnem egy méter hosszú. Az UTE jégcsarnokban vagyunk. A televíziós stáb már felkészült az esti mérkőzésre, minden kamera a helyére került. A technikusok az udvaron álló közvetítő kocsiban az utolsó simításokat végzik. Belenézek a kamera monitorába. Megpróbálom befogni a kapus arcát. Meglepetésemre túllövök a célon. A fiú álla betölti az egész képernyőt: bal alsó négyes amalgámmal tömve...

A srác egyet mozdul, és már nincs meg a kép. Utána igazítok, némi kaszálás után megtalálom. Mire beállítom az élességet, emberünk arrébb megy. 15 másodperce szerencsétlenkedem. Nem egy kapura támadást próbálok elkapni, csak egy álldogáló kissrácot. A televízió képernyője előtt ülőknek persze egyértelmű, hogy végig élesen látják a korongot... Ember legyen a talpán, aki ezt képes órákig csinálni.
"Le vannak osztva a szerepek, az egyes kamera csak közelit ad, a kettes totált, a hármas az akcióban lévő játékost mutatja. Így van egy rendszer, amiben tudunk mozogni" - magyarázza a sportközvetítés működését Megyesi.

Az egész folyamatban mégis a rendező a legfontosabb ember. Ő dönti el, hogy a néző melyik képet látja, a jó képekből így lesz adás.
"Itthon nincs kizárólag egy sportágra specializálódott szakember. Mindannyian televíziós rendezők vagyunk, ami azt jelenti, hogy a stúdióbeszélgetéstől a híradón át a kosárlabdáig, csinálunk mindent. A közvetítés egy szakma, és ennek megvannak a szabályai és az apró trükkjei. Persze nem árt, ha a rendező és operatőrök ismerik a játékot. A fejükben van az egyes sportágak dinamikája. Egy közvetítés akkor jó, ha lefedi a néző igényeit. Egyszerűen hangzik - azt kell mutatnunk, ami a pályán történik, a közönség akkor él együtt a játékkal. Nem mutathatom a csapat edzőjét akkor, amikor akció van."

Szakma ide vagy oda, itthon Megyesi Sándor a kevesek egyike, aki pókerközvetítést rendez. Speciális terület, szinte senki más nem vállalja. Hősünk pályafutása 1989-ben indult a Magyar Televíziónál. Végzettsége szerint híradástechnikai műszerész, így került gyakornoknak a TV-be. Akkoriban a kezdőket beosztották egy-egy nagy öreg róka mellé, ott lehetett ellesni a szakmát. Amikor a tapasztalt kolléga a munkától megfáradva hátradőlt a székben, akkor rúghatott labdába az ifjú titán. Megyesi Sándor vágóként kezdte - majd kinőtte magát rendezővé. Persze a póker-műsorokat a mai napig saját maga vágja. Megyesi Sándor középkorú, sugárzóan intelligens férfi. Kedves ember, de látszik rajta, hogy kiélezett helyzetben nem szabad vele vitatkozni.
"Engem az motivál, ha sokan néznek egy a közvetítést. Egy nagy focimeccs, amit nálunk és külföldön emberek milliói néznek, na az kihívás - fogalmazza meg szakmai hitvallását.
"A póker közvetítésektől viszont rettegek, felvétel előtt nagyon ideges vagyok, ezt csak 110 százalékos formában lehet végigcsinálni".

Egy pókerversenyt látványban nem nehéz überelni, még talán egy nyugdíjasklubban rendezett dominóparti is érdekfeszítőbb. Nyolc savanyú pasas ül egy asztalnál. Hívnak, dobnak, megadnak, emelnek. Előfordul, hogy órákig meg sem szólalnak. Persze minden egyes leosztásban hatalmas szellemi energiák csapnak össze - ez minden, csak nem látványos.
A tévében valahogy mégis érdekessé az egész. A kommentátor felpörgeti a játék menetét, minden egyes hívást és emelést hallatlanul izgalmasnak látunk. Látjuk, hogy a játékosoknak milyen lapja van, azt tudjuk, mekkora hívás volt és mennyi zseton tornyosul egy-egy versenyző előtt. A póker az utóbbi néhány évben hallatlan népszerűvé vált, ez egyrészt annak köszönhető, hogy online lehet játszani. A másik tényező a televízió. A játék pont ettől lett menő, hogy benne van a tévében.
"Két játékosra jut egy operatőr, emellett van még a mozgó kamera, a jimmy jib, illetve az aztal fölött egy fix kamera. Az inaktívakat nem mutatjuk. Ha dob, akkor az utána következő játékost jön a képbe" - ismerteti a pókerközvetítések szakmai alapjait a rendező. Van szakértő, általában ő adja az utasításokat - hogy melyik játékos beszél, ő pontosan figyelemmel követi a játék menetét, pontosan tudja, kinél van a gomb és a például a flop után ki beszél. Gyakran dolgozom Rátkai Istvánnal - becenevén Szelindek. A közvetítés szakmai részét ő irányítja.

Amikor a játékosok megkapják a lapokat, akkor rá kell rakniuk a lapokat az asztalon lévő üvegre - ez alatt van a kamera. Egy pillanat alatt készül erről felvétel, aztán levehetik. Azt, hogy a játékosoknak milyen lapja van, azt mi nem tudjuk, a felvétel alatt sem a rendező sem a szakértő nem látja. A hand history-t vagyis az leosztásokat akkor kapjuk meg, amikor a verseny véget ért. Ezeket a felvételeket akkor használjuk, amikor megvágjuk az adást. Az élő közvetítés a pókerben ritka, technikailag nagyon nehéz.
"Technikailag úgy néz ki, hogy a kamerák nem a szokásos time code-ot rögzítik, hanem órajel szerint dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy a kamerák belső óráját összehangoljuk. Amikor van egy izgalmas parti, jó leosztás - akkor az összetartozó képeket megkeressük. Egy egy tévéadás elkészítése általában 20 óra stúdiómunkát igényel."

Megyesi Sándor már régóta rendezett sport közvetítéseket, amikor jött a póker boom. Érdekelte a játék, elkezdett online játszani. Kollégái ezt megneszelték, és ráosztották a rendező szerepet akkor, amikor itthon megrendezték az első rangos versenyt, a Budapest Poker Open-t. Ma aktív játékos, ha a forgatások közötti szünetekben notebookján játszik.

"Amikor elkezdődik egy olyan verseny döntője, mint például az EPT, és nyolc ember ül az asztalnál, akkor nagyon ideges vagyok. Nagyon oda kell figyelni, könnyű hibázni. Nem tudjuk, hogy egy játékos mit fog csinálni - dob, megad, hív - esteleg all in-t mond. Az, hogy mikor lép az tőle függ. Előfordul, hogy nagyon gyorsan cselekszik de az is, hogy percekig csak morfondírozik. Nekünk ezzel együtt kell élnünk. Csakhogy közben nem történik semmi. Az egész eseménytelen. Az izgalmas pilanatokat kell elkapni. Ha a játékosok beszélnek, viccelődnek - akkor sokkal könnyebb dolgunk van, mint amikor néma csendben ülnek. Addig van igazán nehéz dolgunk, amíg sokan vannak az asztalnál. Ha már csak négyen játszanak, akkor már kisebb a hibalehetőség, mert minden játékosra jut egy kamera. Ekkor már nem maradunk le semmiről nem hibázunk. A heads up - amikor ketten vannak az asztalnál, akkor fellélegzek..."