"Rómeó soha nem akartam lenni, mert tudtam, hogy nem vagyok az az alkat, de a drámaibb, fajsúlyosabb darabok egyre inkább vonzanak. Már az jutott eszembe, hogy íratok egy monodrámát, amivel úgy elvacakolok, ahogy tudok. Mind inkább foglalkoztat, hogy valaha tudom-e még olyan polcra helyezni magamat, hogy ez egyáltalán érdekeljen valakit. A főiskola elvégzése óta eltelt húsz év, és az ember belekövül abba a helyzetbe, amiben van. Én sokszor kakukktojásnak érzem magam" - vélekedik Csonka András, aki szerint ma már szinte mindenki mást csinál, mint ami a saját szakmája. Korábban a műsorvezetés eszébe sem jutott.

"Színészként nagyon nehéz jelen lenni a képernyőn, hiszen tévéfilm, tévéjáték ma már alig készül, viszont a nézők számára az létezik, akit a képernyőn látnak. Így azonban nehéz kitörni abból, amiben az ember van, úgy érzem, hogy megrekedtem sokak szemében. Igazából nem tudom, hogy milyen lesz a jövő."

stop.hu